Kozármisleny, felemás érzések
2009.06.20. 10:27
Sziasztok, kicsit késve írom meg a kedd éjjeli mislenyi peca sztoriját, de javában zajlanak az érettségi vizsgák és nekünk, mint bizottságnak rengeteg feladat jut. Így ez a mostani élménybeszámoló sem lesz túl szószátyár, pár sorban azért leírom, mi történt aznap éjjel.
Hatalmas vihar futott keresztül pécsett, kicsit 
megijedtünk, de mivel a hidegfront működésének ismerete szakmai kötelességem, sejteni lehetett, hogy a 3 centis jéggel tarkított zivatar után egy ideig derült időre számíthatunk, és bár a meteorológiai térkép egy újabb vihargóc kialakulását jelezte a nyugati térségben, reménykedtünk, hogy ez már elkerül minket. Így is lett, nagyrészt szép időben pecáztunk, csak a hajnali órákban eredt el egy kissé, de erre is számítván megfelelő védőruházattal átvészeltük. Megérkeztünk tehát a Petőfi H.E. tavának parkolójába, kipakoltunk, és elcaplattunk a halőrházig. Nos az első keserű inger itt ért minket, egy kellemtelen halőr megpróbált minket elkeseríteni:
-Jó estét, jöttünk éjszakára horgászni-mondtam mosolyogva
-Ilyenkor? Kérdezi kelletlenül, minek?
-Vihar volt, ilyenkor majd jól megy a hal.- mondtam félig viccesen, de reménytelve
-Itt ugyan nem, nem fogtok itt semmit...
Hmm érdekes hozzáállás, biztos aludni szeretett volna. Persze minket más fából faragtak, megpróbáltuk rábeszélni...
-Sebaj, majd megjön az afrikai-mondja Márk
-Azt ugyan nem fogtok, kiszedték már az összeset.
-Péntek óta?-kérdeztük, hisz tudtuk akkor volt a telepítés
-Kiszedték mondom... -remek-gondoljuk, de ez persze rögtön bizonyítási vágyat kelt bennünk. Majd megmutatjuk.
Elindultunk és körbecaplatva a tavat elfoglaltuk a halőrháztól legmesszebb eső sekély csücsköt, ahonnan a nádfal is megdobható , és a felszínen afrikaizhatunk is. Megetettünk pár helyet, és bedobtunk. Közben Acó is megérkezett, igaz csak látogatóba. 
Hamar meg is jött az első potykám, amolyan másfél kilós fajta. Fűzött kukoricára, ahogy szokott. MAjd nem túl sokára mégegy, mindkettő a nádfal elől. Ezután eseménytelennek mondható volt a következő jónéhány óra, eltekintve egy komoly kapástól az úszoson, amin halszelet volt fent. Újabb ritkán látott botelvívési kísérletet egy seggreülő Acó és egy hasra eső Márk hiúsította meg. Persze az én botomon. Még éjfél előtt megérkezett az utolsó halam egy picike kiló körüli afrikai személyében. Márk ezután indult be. Megérett az etetése és kifogott egy hasonszőrű pontyot, mint az eddigiek, majd nemsokra rá egy szintén kilós afrikait. Magam szunyókálással múlattam az időt. Hajnalban még jött egy potyesz Márknál. Eztán eleredt az eső. Beöltöztünk, de soká már nem maradtunk, négy óra körül összecsomagoltunk és elindultunk hazafelé.
Sajnos a nem túl kellemes fogadtatás már megteremtette a hangulatunkat, és a tavat is hasonlóan kezeltük, nem éreztük magunkat a legjobban. Azért pecáztunk egyet na, nincs ok a sírásra, de legközelebb valószínű más helyszínt választunk.
Stoki
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
KrisszKrossz 2009.07.01. 15:36:11
Gratula Tibik!!!
