Őszi emlékek, Majláthról avagy hogyan NE Horgásszunk!!!
2010.01.25. 11:06
Uborkaszezoni időkben gyakran megindul a horgászember képzelet a szép emlékek irányába. Mivel ínséges idők vannak ebben a hidegben, inkább készülünk az első pecákra. Így történt ez a mostani hétvégén is, amikor hazalátogattam szeretett szülővárosomba, és Tibiékkel alkohol bevitel segítségével edzettük télen elpuhult testünket és szellemünket, hogy később megálljuk a helyünket a parton is. Természetesen a horgászat volt a fő téma, és előkerültek a régi szép és kevésbé szép történetek. Így jött elő emez is...
- Émlékeztek Tibik arra a szénájaira? Ejj de szép este volt...az a rengeteg ponty
-És az a szép süllő bicsérden...-folytattuk...
-Na és a majláthi? - Mondta Márk?
-Jaaaj nem akarok emlékezni... de persze elkezdtek emlékeztetni....
Tudni kell rólunk Tibikről, hogy az előkészületeknek megadjuk a módját. Szinte minden esetben együtt töltjük az előző estét, megfőzzük a kukoricát, iszunk pár sört, előkészítjük a felszerelést , a csalikat, szóval lélekben felkészülünk. Erre a napra különösen vártam. Először utaztam haza pécsről, mióta a fővárosba költöztem és ki voltam éhezve egy remek pecára. Márkó is örült, hogy végre együtt megyünk, ennek örömére be is villantott egy jó üveg kisüstit... Málét főztünk, kukorizát ízesítettünk, bojlit gyúrtunk a máléból és ízesítettük, ezen kívül gyakran hangzott el a mondat:
-Tibikém, igyunk.
No mi hajnali négyig "készültünk" , végülis marad egy óránk aludni. Az ébresztőt persze nem hallottuk meg, hirtelen felriadtam fél 6 körül:
-Tibi B.meg elaludtunk!
-A k.va életbe!
Gyors cuccolás, kocsiba be, ablakot le... irány majláthpuszta.
-Lassan mentem "Fáradt" voltamaz előző napi "felkészüléstől" és reménykedtem nem futunk kékruhásokba, mert helyben kivégeznek minket. Végül leértünk. Kávéval indítottunk a halőrházban, béreltünk két csónakot, és ki a vízre...
Az evezőversenyt én nyertem, majd leszúrtunk, és bedobtuk a cejgot. Egy jó óra lógatás után mikor jöjjék rá az ember fiára a szapora, természetesen a víz közepén. Mert a kisebb dolgokat áthidaltuk egy remekül innovált pillepalack átalakításával, dehát érthető okokból ez nehezebb esetekben nem volt kivitelezhető, vízbe mászni hideg volt...Újból elrajtoltam, tehát és előző mért körömet erősen megdöntve robogtam ki a partra. Majd vissza sokkal lassabban. Mire beértem, 
Márkó kettes csukát lóbál, na szép mondom, ez meg itt stikába fogja a halat. Feszült várakozás, és ringatózás következett. Aki volt már sokat vizen tudja, hogy a pálinka és a hullámok nem túl közeli barátok, kénytelen voltam hanyatt dobni magam a ladikban, és pihenni egy kicsit, hogy csitítsam gyomromban dúló ősi vihart. Sikertelenül, a mennybéli mennykő lecsapott, majd erős hanghatások közepette kezdett el egyfajta alternatív etetőanyagként terjedni a vízben az előző nap elfogyasztott remekbeszabott fasírt. (remélem árnyaltan fogalmaztam).
Oszt még hatszó'-mint ahogy az egyszeri cigány bicskája, és a banánhéj történetében hangzik el.
-Erre jönnek a halak - magyarázom a bizonyítványom, és reménykedem hogy meghozza az eredményt nem várt adományom az anyatermészetnek.
Nem lett igazam, nem jött semmi. De legalább kálváriáimnak úgy tűnik vége szakadt, és semelyik végemből nem akartak salakanyagok távozni.
Persze hal ettől még nem jött.
-Evezzünk Tibi!
Átcsurogtunk a híd alatt, legalább kimozgom a fáradtságot, és megcéloztuk a tó másik végében lévő töklevelest. Jómagam rablóra hajítottam a tök mellé egy halszeletet, Tibikém meg jobbhíján spiccbotozni kezdett az aprajára. Bevetettük a málét, amely meghozta az eredményt, és jó sokáig az etetésen tartott egy raklapnyi TÖRPÉT! Nem baj, valamit süssünk gondoltam, fogjunk össze néhányat, lesz belőle pörkölt. A nap végére nekem persze nem jött semmi. Igaz nem is tudtam teljes koncentrációmat a pecára fókuszálni, így elképzelhető, hogy nem minden kapást észleltem megfelelő reakcióidővel. Márkó meg összefogott húsz minibajszost. Kieveztünk, leszámoltunk a zsákmánnyal, majd irány haza.
Életemben nem örültem ennyire, hogy vége a horgászatnak. És megfogadtam, hogy innentől gyűlölöm az alkoholt, így pusztítani fogom ahol csak érem.
Persze a szép környezet ideális terep egy jó macskajaj kiheverésére, de a csónak és a botok most csak zavarótényező volt. Sebaj. Ha csak simán nem fogunk halat, az nem lett volna ilyen emlékezetes. Ezen az eseten még évekig röhögünk majd a sörünk mellett....
UI.: Rólam valamiért nem készült fotó
Stoki
II. Reverse - Avagy ahogyan én láttam a történteket, plusz ami kimaradt... :)
Tibikémmel mint mindig, jó hangulatban megterveztük már jó előre a majláthi horgászatot. Eredetileg pergetést terveztünk, hiszen beköszöntött az ősz, és a majláthi tó mint egykori Dráva holtág, a maga akadóival, kiterjedt tökleveleseivel igen jó pályának ígérkezett. A próbálkozásunk megérkeztünk után csírájában folytódott el, hiszen ahogy a kiszemelt helyekre eveztünk, Tibikém bejelentette, hogy egy - pergetésnél nem túl fontos - elemet otthon felejtett: a komplett műcsalis dobozát, benne az összes műcsalijával... :) Nem gond, mondom végül is pótolható a dolog. Adtam is egy körforgót, röpül a levegőben, mikor a szomszéd csónakból átkiabálás:
- Itt tilos pergetni.
- Ja, akkor ennyi volt. Mondta Tibi, és konstatálta hogy így már nem is bánja annyira, hogy otthon hagyta a cumót.
Beetettünk magunk elé szemessel (amit előző este főztünk, mégpedig úgy, hogy Stoki konyhája a családom által biztosított pálesz segítségével Hókuszpók varázskonyhájává lett hasonlatos: Amit találtunk, rövid eszmefuttatás és okoskodás után biztos hogy a főzöttön vagy a málén végezte, valamilyen ízfkozóként...) Hát végül is a pálinkás-legolcsóbb konyakaromás-fahéjas-mézeskalácsporos-szörpös-stb. anyag olyannyira rosszul sikerült, hogy egy rövid ideig volt is kapásom az új helyen, amíg etetés nélkül horgásztam...
Az első hely varázsához még az is hozzátartozott, hogy kb. 1 méteres iszapBA etettünk bele. Ez azért is volt jó, mert tőlünk kb. 2-3 méterre volt az etetés, "Tibikém spicc alá horgászunk" jeligével. Kár, hogy a méteres iszap fölött, kemény kb. 40 centis víz volt...
Na mindegy, én betettem egy pickert a pontyra-amúrra, másikat csukára élő küsszel, 1-eshoroggal a töklevél mellé végólommal. Meg is jött rá a hal, ahogy Stoki visszaért. Mutattam, fényképezte. Horgászni egyszerűen nem volt ereje. Én ilyet még az életemben nem láttam! Horgász csónakban alszik, fényes napsütésben, cuccok körülötte, szerelék ek csónakban, még véletlenül se a vízben, nehogy halat fogjon ha má' levezetett érte egy 40 km-t. (Ez az új Tibi-wellness?:)
Egyszer egy mondat megtöri a tavi idill-t:
- Tibikém, h**nom kell. Fogok is..
Csak reménykedni mertem benne, hogy a két csónak közé, félig vízbe rejtett Tibi-orca, és általa keletkező "hangok", majd abból létrejövő visszhang a Tihanyival azért nem fog vetekedni...
A frissen fogott csukeszemet a csónakom elején lévő fogantyúhoz kantároztam ki. Tippeljetek, hogy Tibikém a csónakom eleje, vagy hátulja felé vette
irányát az akciókor...
Ezután mártényleg nem történt más érdekesség a törpéken, s a nagy röhögéseken kívül.
Ja, mégegy apróság. A pálinkát azért vittem, mert lehetséges tervben volt, hogy maradunk a nappali után éjjelre is horgászni. Mivel a kora őszi esték még igen hűvösek, gondoltam nem árt ha van egy kis melegítő ital... Volt is. Tibiéknél, az egyébként sem hűvös negyedik emeleti konyhában.
Na mindegy, így sikerült... ;) Tény, hogy jobb a parton néhány üvek sör, mint előző este fél tucat, pálinkával kísérve...
Márk
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Aco 2010.01.25. 18:18:49
