Stoki kérte hogy vessem billentyűzetre az etetés témakörről a gondolataimat. Legyen...bár nem tartozom azok közé akik "szofisztikált" precíz etetők lennének. Fanatikus úszós horgász lévén általában nem horgászom túl nagy távolságra a parttól, inkább keresem a bedőlt fákat, a felszínen is észrevehető mozgásokat. Ráadásul cserkelő pecát űzök (egyesek szerint ez annnyit jelent hogy nem tudok megülni a seggemen...), így sokszor egyáltalán nem etetek. Egy csendesebb, szélmentes napon sokszor nagyon könnyű észrevenni a pontyok tartózkodási helyét. Túrások, burványok, nádmozgás, bedőlt fa ágának löködése... Ezek számomra olyan izgalmas jelek, amik folyton mozgásra kényszerítenek.

Na de beszéljünk inkább az etetésről! Úszózásnál, ha mégis kiszemelek egy fix helyet, ahol hosszabb ideig letáborozok, elsősorban a fogni kívánt hal fajtája határozza meg az etetésemet. Ha kistestű halakra utazom, kárászra, keszegre, akkor többnyire maradok az évszaknak és vízhőmérsékletnek megfelelő por etetőanyag keverésénél. ezek között nekem nincs favoritom, de azt már beláttam, hogy azért a 180 forintos Tesco gazdaságos etetőanyag és a VDE vagy a Tímár mixek között van különbség, ráadásul nem is kicsi. Ezeket a por alapú anyagokat szoktam kicsit felturbózni adalékokkal, amik közül az én kedvencem a vágott csemegekukorica és a csonti. Ez szinte minden esetben nyerő, sőt általában beakad 1-2 potyka is... Szeretem az olyan etetőanyagokat amiknek alapban nincs túl erős illata, sem színe, így lehet velük játszani. Egy kis vaníliás aroma, vagy ami nagyon megy így május-június környékén, a scopex aroma, esetleg eper. De mehet hozzá aprószemű etetőpellet, vagy a másik kedvencem, az angolmorzsa. Néha olyan illatokat és színeket sikerül kikeverni, hogy kedvem lenne belekóstolni, csak azok a fránya csontik ne lennének benne... :) Az ilyen etetésen egyébként a legfogósabb csali tapasztalataim szerint a csonti-csemege szendvics, vagy a sima két szem csemege kukorica.

Ha a célhal ponty vagy amúr, akkor már egész más a felállás. Ilyenkor jobban szeretem a természetes takarmány csalikat, elsősorban a kukoricát és a búzát. A kukoricát én nem szeretem előre főzve megvenni, mert általában túlfőzik, kevés van egy zacskóban, nehezen ízesíthető és akkor még nem is beszéltem az áráról. Nem sok, de ahhoz képest hogy ugyanazért a pénzért kb. 5 kiló szárazkukoricát kapok...

Szóval én ezeket házilag főzőm és ízesítem. Nálam nagyon bevált a főzővízbe rakott vaníliáscukor, csipetnyi só, néha pálinka. Nem vallom azt a nézetet hogy a halak a büdös kukoricát jobban szeretnék, ezért mindig friss adagot készítek, minden peca előtt. Addig főzöm ameddig azt nem látom hogy elkezd kinyílni a kukoricaszemek egy része (kb 1 óra), ezek az amúrok kedvencei. 

A megfőzőtt, ízesített szemes csalival kevés bolti anyag veheti fel a harcot, ár-érték arányban pedig szerintem semmi. Az így elkészített takarmányból nem szoktam túl sokat szórni az úszó köré, max 2-3 marokkal első körben, aztán folyamatosan ráetetek 1-1 marékkal félóránként. Nádas előtt, bedőlt fánál, hínár mellett, hajnalban...mondjuk egy Duna holtágon...mondjuk konkrétan a Bédán, felbecsülhetetlen (minden másra ott a mastercard).

Ezeken az etetéseken én rendszerint fűzött kukoricával horgászom. Néha szárazzal (1 szem) vagy az etetőanyagból kiválasztok szétnyílt és épen maradt példányokat, aztán megfűzöm őket (2-3 szem). Ponty is amúr is lelkesen támad.

Hozzátartozik az igazsághoz, hogy ezzel a módszerrel általában nem a kapitális halak kerülnek horogra, hanem a harcos kisebbség. Tipikusan 2-5 kiló között szoktam fogni a potykákat, de néha van meglepi vendég és ettől igen izgalmas az egész! Sosem tudom mi viszi az úszót, de a 0,18-as damil azért korlátok is szab a finom szerelék előnyei mellett.

Bizonyára lehet ennél profibban is etetni, de ha valaki keresni szereti a halat és nem odacsalni, akkor annak jobb ha nem szán súlyos összegeket etetőanyagokra, bojlira, aromákra, hanem elés szemmel kifigyeli a halakat és kevés, de pontos és hatékony etetéssel "szóra" bírja a vizet.

Na megyek is, felteszek egy adag kukroicát, aztán irány a víz!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.