A pogányi tavat márpedig szeretjük. És hogy miért? Nehéz ezt meghatározni. Egyrészt mert általában sokat fogunk. Ez köszönhető annak, hogy rengeteget telepítenek. Ja meg annak, hogy mi profin tudunk halat fogni. Már amikor. De amikor igen akkor nagyon, és ezt hirdetjük is hetedhét határban. Szeretjük azért is, mert szép a környezet. A völgyben lévő békés csendet és madárcsicsergést csak a körülöttünk ülő nyugdíjas kommandó rádiójából bömbölő Lionel Richie szám zavarja meg. Node sebaj, hisz kint vagyunk. Esik. Persze, idén mindig esik. Már az lenne a meglepő, ha nem esőben pecáznánk. És csak a szél fújná le a botot az ágasról. Merthogy az is fúj. Ilyenkor megfordul az ember fejében hogy minek is van itt. Mert halat persze nem fogunk. Már két órája ázunk, pedig mi a tóparton vagyunk, és nem fogunk semmit. Rossz helyre ültünk. Vagy tudatlanok vagyunk. Vagy mindkettő. De hal nincs. No nembaj. Laci bácsi ugyanolyan jókedvvel fogadott minket a reggel és mint mindig ellátott minket tanáccsal, ötlettel.

-Na fiúk, kiváncsi vagyok maguk mit fognak - mondja és a szokásos kellemes diskurzus után utunkra enged minket, mi meg nagy reménnyel balra el. Már ezért megérte kijönni. Jó megérkezni egy olyan helyre, ahol mosoly és kellem várja az embert. Nekiindulunk teháta partnak, megkerüljük a fél tavat a mázsányi cejggal, hogy jó helyre üljünk. De a hely nem jó. Mert nem jön a hal.

-Átülünk?

-Hát...át!

-Előre?

-Előre!

-Tibikém, ez a leggyengébb napunk régóta - mondja Acó, és én meg csaknem elhiszem. Pedig ha tudná a végét...

Cejgok össze, nyomás a nádashoz, hátha ott megjön. Mert én mondtam reggel, hogy ott vannak. Én megmondtam előre. Ha meg nem, ennyit ott is fogunk. Kis várakozás. Én az élőt erőltetem, Acó a pontyosat. Csontikukorica. Ilyenkor. Sárga. Haha. Mosolygok, miközben megjön az első. Kis Károly Pogányi lakos jelezte, ideje kijönni a tóból. Közben Acó keszeget fog. Jönnek a Kárászok sorban. Na nem úgy mint nyáron, hogy nincs idő letenni a botot. Lassan, komótosan. Hideg még a víz. Acó ugrik, a spicce begörbül. Ő meg vigyorog.

-Mit fogtá Tibi?

-Ponty!

-Fenét!

-Mondom!

Tényleg az. Egy jóforma tükrös. Jól mozgott, és a hideg ellenére felvette a kukoricát csontival. Én erőltetem az élőt. Megjön nekem is a ponty, csak megjön, meg szokott. Ilyenkor élővel kell. Arra jön és kész. A Kárász persze jövöget. Szépek is. Némelyik 70-80 dekás. Azért ez sem rossz szórakozás. A Lányok közben meghozták az ebédet, és Péter is megérkezett. Beveti a feedert, és egy fenekezőt. Megpróbálja a laposon. Hátha. De nem. És később sem. Ahhoz még hideg van és a nap sem süt. Vagyis süt, de csak 10 percet. Nembaj. Peca van, mi meg kibírjuk. Hiszen a horgász nem fázik, csak érzékeli a hideget. Mi is így vagyunk ezzel. Azért előkerül a laposüveg. Melegszünk. Persze módjával.

-Kilóba lenyomlak- mondom -mentve a menthetőt, mert sejtésem szerint kárászból három kiló fölött járok. Még van remény. Mondanám, De Acó spicce megint görbül. Mit görbül, a bot is megindul. Bevágás, vigyorgás.

-Mit fogtá Tibi?

-Ponty!

-Fenét!

-Mondom...

Ponty. Ő már combosabb mint az előző, dolgozik szépen. Óvatosan kell bánni vele, nem erőltetjük. 18-as mono van fent. Aztán előkerül egy szép íves hát, majd a test is. Péter merít, előke szakad. De megvan. Kivesszük. A mai napot buktam. Nem mintha számítana. Majdnem annyira örülök a halnak, mint aki kifogta. Majdnem.

-Ötös.

-Négyes!

-Ötös!

-Nincs ez ötös...

-Szerencse hogy ez a legrosszabb napunk mostanában - mondom, remélem ennél csak erősebb lesz. És közben azokra a napokra gondolok, amikor hatot, nyolcat, kilencet szedtünk ki fejenként.

Mérlegelés. Négyhúsz...(a kinti digitálison már 4,68, ez a hivatalos adat. A másik 3,50) Szép darab. Nekem meg csak nem jön...Azért csak erőltetem az élőt, mert ilyenkor arra jön. És kész. Még van egy fél óránk. Acó összepakolt. Ő már megfogta. Vígan pihen a parton, én meg. Erőltetem az élőt. Még két percig aztán mindkét botra felteszem a mézes kukoricát csontival. Hátha én is bemákolok egyet. És várok. Még van öt percem. Négy. Kettő. Na még egy kicsit. De nem. A ponty ma nem jött meg. Sebaj, volt ez fordítva is. Például egy hónapja, amikor a görcsönyin enyém volt az év első pontya, gondolom magamban a dicső órákra emlékezve. Sebaj. Lesz ez még fordítva. Pakolás, cuccolás, lihegés, berakodás a csomagtartóba. Irány a halőrház, elszámolni a zsákmánnyal és remény szerint pucolás. Mert most elvisszük. kifogytunk a télen. Bezzeg nyáron mennyit visszaengedtünk. Hisz sporthorgászok vagyunk. De a tél ínséges volt, a halat meg szeretjük, de boltban meg elvből nem veszünk. Ennyi belefér.

-Laci bácsi megpucolhatjuk?

-Természetesen! - persze besegít ő is. Mit besegít, mire én 1 kárásszal végzek ő néggyel. A rutin és az évek. És ahogy a pontyot zsigereli. Az már művészet. Egyszer én is megtanulom. Még felbontva is mintha élne. Már a hal. Persze ő is. Közben igyekszünk ellesni tőle amit csak tudunk, és megbeszéljük a napi tapasztalatokat. Ez a nap is véget ért. Nem mintha nem lett volna elég. Persze holnapig, mert holnap újra hiányozni fog. De mára elég. Elfáradtunk, kifújt a szél. Amit mennyire utálunk. Bezzeg nyáron majd könyörgünk érte. Csak az a ponty, az megjöhetett volna. Majd jövő héten, és hazafele úton már erről megy az eszmecsere. Jövő héten hogy lesz. Meg két hét múlva. Meg a nyáron. Hazaérünk, és mohón esszük Szandra remekbe szabott krumplistésztáját. Utánozhatatlan. És mellé a halőrház mellől szedett tyúkhúr salátát, amit Lacibácsi ajánlott, és ezzel sem lőtt mellé.

És hogy miért szeretjük Pogányt? Az ilyen napokért. Amikor nehezen indul, de azért trükkel, kísérletezéssel csak megfogjuk. Meg a másmilyeneket, amikor jön a hal. Azt is. És persze várjuk a következőt. Már aznap. A jövő hét újra a tervezésé, a felkészülésé ami majdnem olyan élvezetes mint maga a peca. De csak majdnem. Szép nap volt , mondjuk utólag. Egy újabb szép pogányi nap.

Stoki

A tó weboldala: www.poganyito.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.