Nos belevágva a közepébe, azzal indítanám ezt a kis beszámolót, hogy ez  volt az a horgásznap, amelyet ha elmesélnek, nem, vagy csak fenntartásokkal hiszek el. A horgászember hajlamos felnagyítani tetteit, több és nagyobb halat bevallani, és színesebben elmesélni a horgásztörténeteket, a közönség szórakoztatására. Ebben az esetben higyjetek nekem, a sztori az utolsó szóig igaz. Hozzáteszem, utólag és leírva bizonyos, hogy nem kapjátok majd vissza annak a pecának a hangulatát, de megpróbálom elmesélni életünk egyik legjobb, legizgalmasabb és legeredményesebb horgászatának történetét.

 

Már jó két hete, az utolsó horgászatunk alkalmával elkezdtük tervezgetni a következőt. Úgy döntöttünk, éjszaka megyünk, vagy akár egy egész napot kint töltünk a tóparton. Így is lett aztán, a hét elején megszületett a döntés, megyünk. 24 órás peca lesz, a helyszín Kovácszénája. Habár az időjárás a héten nem volt valami eszményi, csak reménykedhettünk, hogy a péntek éjjel és a szombati nap nem lesz túlságosan viharos. Aco aggályait fejezte ki, de miután érezte az elszántságot Márkban és bennem, nem tudott nemet mondani. Csütörtök este a szokásos készülődés vette kezdetét. Ilyenkor mi megfőzzük a kukoricát (jelen esetben búzát is), és benyakalunk egy jónéhány sört. Eközben Szandra etet minket, most épp egy remekbeszabott mákosgubát készített. Mi fiúk meg tervezgetünk. Hova, merre mi a taktika. Eldöntöttük, hogy hatra már kint leszünk a tóparton, egyrészt, hogy legyen jó helyünk, másrészt pedig kicsit tervezgetni.  Még aznap futottunk egy kört gumicsizma ügyben, persze sikertelenül, majd másnap beszerezve őket és mellé megfelelő esőruhákat, este hat körül elindultunk. Természetesen az eső zuhogott kifelé úton, meg is ijedtünk kissé, de már nem volt visszaút. Amikor megérkeztünk szerencsénkre az idő megjavult, a nap kisütött, a szél elcsendesedett, így semmi sem szabta már gátját egy igazán jó pecának. Elbeszélgettünk a halőrrel, kaptunk is pár tippet, majd tettünk egy sétát az első adag cuccal. Kiválasztottuk a helyet a tó közepe fele egy akadó mellett, amiből remény szerint jó pontyokat szedhettünk ki. etettünk egy kört az akadó elő és egy közeli dobótávolságba. A mozgás szinte azonnal elindult, a tenyerünk pedig már viszketett, éreztük, megjön a hal. Visszasiettünk a maradék cejgért. Márk hősiesen cipelte majd egy kilométeren a karton seritalt is, amit bekészítettünk. Megérkeztünk és egyből bedobtuk a szerelékeket. Márk könnyű fenekezőt, Acó matchbotot én meg egy H-feedert, mégiscsak akadóbóról pecázunk. Márkóval kishalaztunk, mert a rablózás is tervben volt, összefogtunk vagy húsz küszt és bodrit.  Közben sátrat vertünk és elhelyeztük a dolgokat hátha eső lesz. Ettettünk még pár csúzlival. Az első kapás Márk botján jelentkezett ponty jött a bokorból. Fel is akasztota magát, de kis türelemmel és némi zsinóradagolással kigabalyította magát. Így került szákba az első, olyan háromfeles volt. A szákoláskor egyszer csak felvisít Márk nyeletője a rablós botján. Rohanás, bevágás. Nincs meg.

-Tibi, hol a ponty? -kérdeztük, mert eltűnt a partról az imént szákolt jószág.

-Elment Basszus, visszaugrált a tóba. -Sebaj gondoltuk lesz itt még, de a csoda megtörtént, Márk feledékenysége okán a horog a hal szájában maradt így rövid fárasztást követve újra megszákoltuk az előbbi legényt. A kétszer szákolt ponty, emlegettük, és csodálkoztunk, hogy lehet ekkora szerencsénk. Acónak eközben eltűnt az úszója és már fárasztotta is a következőt. Jól dolgozott a hal, tíz perc locsogás után ő is szákba került mérés után megállapítottuk, ezek a három körüliek jönnek. Majd ismét Márk akciója következett. Mégegy hármas a bokor alól. Én csak füstölögtem, hogy hol lehet már az enyém, de soká nem váratott magára, újabb jelentkező a feederen, keményen megdolgoztam a szákolásért, újabb egyenhármas. Jó ez az este gondoltuk, és csak reméltük, hogy lesz itt izgalom. Lett is. Miközben csendben vártam a halamat a feeder világító spiccét bámulva reccsen egy fék Márkó botján, villan egy orsó, majd a bot eltűnik a vízben. Öt méterre a bottól nem volt idő reagálni, így amíg Márkó a rablós botjánál mókolt, a fenekezője az enyészeté lett, valami izmos jószág elkötötte a cejgot.

-Márk, elment a botod! - mondtam meglepetten a váratlan eseménytől

-Mi?

-Mondom, bevitte a vízbe!

-Nemmondod...- de mondtam és közben nézegettük a bot hűlt helyét. A villa elgörbítve. Combos jószág lehetett. márkó elkeseredve füstölgött elherdált botja emlékén, mi meg csak fogtuk a fejünket, hogy hallottunk igaz legendákat botelkötésről, nade ki hiszi ezt el.. mi már igen, hisz saját szemünkkel láttuk. Nem árt egy nyeletőfék, a következő botra csak az kerül majd. A sárocok biztonsági intézkedéseket foganatosítottak, és a villákhoz kantározták a botokat. Biztos ami biztos. Én úgy éreztem, hogy elég jól kimozogja majd a feeder rugalmas teste a hasonló támadást. Tévedtem. Alig pár percre rá kellett utánaugranom a botomnak, hogy elkapjam a végét. Ponty volt rajta, hasonló méretben mint az előzőek. Még egy ízben előfordult márkkal, a másik botját is el akarta vinni valami, de résen volt. A hal nem lett meg, de a bot megmenekült. Közben kapás volt bőven, Acó is fogta folyamatosan. Jómagam csaliztam a botom, amikor baljós reccsenés hallatszott mellőlem.

-Tibi, eltört a botom. - és valóban, a Heavy feederem középső tagja megadta magát. Hogy hol és miért gyengülhetett meg, azt nem tudom, de a tény tény maradt, a botom kettőben, és sajnos nem az illesztésnél. Két bot mínusz, vontuk meg a számítást. Felszereltem Acó botját magamnak és folytattam a hajszát. Az este további része hasonlóan zajlott, jópárat el is hagytunk, de összeszámolva azokat a halakat amiket már láttunk, húsz ponytot sikerült akasztani, ezekből tizenhárom került a partra. Én pihentem egyet a sátorban hajnalra, a srácok fogtak még párat, szebbnél szebbeket. Lekongatták a hajnalt, és mentünk megváltani a jegyet nappalra. A halőr nem győzött ámuldozni, a héten senki nem fogott semmit. Naja, profik a parton... :D Csónakot béreltünk, hátha valahol meglátjuk fennakadva az elúszott botot. Eveztünk egy kört, de mind hiába. Nem lett meg. Ismét etettünk, és vártuk a kapást, de ahogy feljött a nap mozdításunk sem volt. Unalmunkban pergettünk. Acó ment egy kört, meghúzta a partot, köztük azt a helyet is ami a bokor mellett volt. Második dobásra begürbül a bot, fárasztani kezd. Teker, majd megszólal:

-Valami zsinór...- na és mi volt a zsinór végén? Jól sejtitek. Márk elúszott pecabotja. Nagy volt az öröm és a lelkendezés, ittunk is rá pár örömsört. Rápróbáltam én is a pergetésre, és egy ígéretesnek ígérkező tuskó mellett húzogattam. Ráütés, bevágás, csuka. Épp méretes. Kiabáltam a szákolásért, ők persze vízbehajítással fenyegetőztek. Fotó után a csukafi visszanyerte szabadságát. A nap többi része sajnos eseménytelenül telt, bár amikor a kacsák rááltak az etetésünkre, Márk ötlete alapján érdekes riasztási technikát fejlesztettünk ki. Valószínű bután nézhettek ránk a csónakokból, miközben három idióta kitárt karokkal repkedve, sziszegve szaladgál a parton. Egy idő után persze ez is hatástalan volt, és vagy húsz szárnyas tobzódott a főtt kukoricán. Mindegy, hal úgysem jött. Napközben aztán eleredt az eső, először csak csendesen, aztán komolyabban, jött egy kis jég is. Persze az esőruhák megvédtek, de én így is vacogtam. Pedig öt zokni volt a lábamon. Naja, a gumicsizma nem túl jó hőszigetelő. Az eső pedig csak jött az égből és hosszas tanácskozás után csomagolni kezdtünk. Bepakoltunk a csónakba, majd útnak indultunk kifelé. Kipakoltunk a csónakból és a haza szánt halakat még a helyszínen felbontottuk. Egyrészt, hogy ne szenvedjenek hazáig, másrészt ugye ki akarja a konyhát összegányolni. Utóbbi művelet

 persze már verőfényes napsütésben történt, és evett minket a fene, hogy eljöttünk. Nade ki bánja egy ilyen éjszaka után. Utólag belegondlova, ha van egy kis eszünk beülünk a csónakba és meghorgásszuk nappal a tó közepét, de végül nem tettük. Sebaj, majd legközelebb. Elégedetten indultunk haza, és mindannyian megállapodtunk benne, hogy nem mindennapi horgászaton vagyunk túl. Már alig várom a következőt, amely terv szerint az Aleránon lesz két hét múlva. Addig is maradnak az élmények melyeket újra kedvenc tavaink egyike, Kovácsszénája adta.

Stoki

És még pár kép:

 Felkantározott bot :DDD

 Kacsák az etetésen Ó jee...

És Acó videója...

 

Szerző: TSK

12 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mitfogta.blog.hu/api/trackback/id/tr951158244

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KrisszKrossz 2009.06.05. 16:22:12

Öööö, a sztori minden szava igaz, ebben biztos vagyok, de mintha nem lenne befejezve. Csak odáig tudom elolvani, hogy mákosguba mellett terveztetek. No és?

Aco 2009.06.05. 18:24:47

Tévedés, első dobásra lett meg az eltűntnek hitt pálca. Tudtam hol van....... persze ez nem igaz. Szuper kiruccanás volt.

flambi 2009.06.05. 19:11:35

Stoki te vagy a leg fotogénebb a csapatból:))))

flambi 2009.06.05. 19:13:35

@Aco: profik vagyunk vazze elhagyjuk a kispályát!!

TSK 2009.06.05. 19:16:36

Na igen, ha van aki fotóz, mert ha én nem dokumentálok, akkor sosincs kép rólam. Lehet hogy szerencse. Mit kezdenék annyi szerelmes horgászcsajjal...

TSK 2009.06.05. 19:17:13

Vagyis ha én dokumentálok...késő van...

MárK 2009.06.05. 20:31:45

Aco papának ezer köszönet a botért!:D Máskülönben nem a következő pecát tervezném hanem a pluszmunkákat... Lehet engem is kóstolgat a gazdasági válság... :D

MárK 2009.06.05. 20:37:23

Az kimaradt, hogy rablóra még 4 kapás volt az éjjel... csak a pontyok lefoglaltak, így a -valószínűleg kisharcsák- meg elmentek :S
Egyébként tuti a cikk Tibi!

MárK 2009.06.05. 20:38:56

@TSK: Legközelebb majd viszem a gépet...:)

tropheus 2009.06.05. 21:56:54

Sokat nem aludtatok! Igazán jó kis peca lehetett. a hármas beállásos kép nagyon profi:))))Mázlisták!

Aco 2009.06.16. 14:18:12

a friss videó és különösen a zene nagyon pazar...