Trillek, legyek, balinok...

2012.07.15. 15:30

PIC_2483(1).JPGHát jó régen írtunk. És hogy miért? Saját nevemben beszélhetek csak. Hihetetlen, de a Duna egészen idáig szinte folyamatosan, meghorgászhatatlanul magas volt. És már július közepét írjuk... Lassan-lassan itt a nyár vége is, és mit mondhatnék? A helyi horgászok, és a halász is panaszkodik, de saját tapasztalatból is azt kell mondjam, a Duna idén nem ugyanaz a víz... És itt nem a népi bölcsesség mondanivalójára gondolok, miszerint "kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba." Nem ragozom, bízok a szebb jövőben, addig pedig egyszerűen csak elmesélem az elmúlt két végig pergetett alkalom történéseit. 

Első horgászatomkor este olyan 7 órától fél 10-ig tudtam kint maradni a vízen. PIC_2459(1).JPGA távolból érkező sötét felhők ekkorra kerítettek be szó szerint, és stratégiailag kiemelt helyzetüknél fogva örökre elhallgattathattak volna egy pár ezer voltos ütéssel. Ezért, amikor a tizedik komoly villám látványába dermedtem bele, úgy gondoltam, osztom a Punnany méltán híres mondatát: "Innen nincs hátra, csak előre." És a kocsihoz vezető embert-próbáló ártéri erdős ösvényt szeltem rövidesen. Ami viszont addig történt: Megérkezésemkor forróság. A szúnyogcsípések a partig másodpercenként hatványozódtak. A víz sem volt aktív, már szürkült, mikor 1-1 kisebb balin loccsantotta a felszínt. A langós részből ki-kispriccelve az egyik mögé osontam óvatosan,majd úgy ejtettem a szereléket a vízbe, hogy az orra előtt húzzam el a legyet. Néhányadik dobásra rá is ragadt a koma a fehér toll-légyre, majd egy-két irányváltós ugrálása után könnyen magamhoz szelídítettem! Természetesen néhány gyors fotó után már engedtem is útjára, a méret alatti ifjoncot.

szerelék.JPGApropó technika! Idén új módszert vezettem be az őnök ellen. Míg tavaly az orsó pót dobján 0,20-as monofil zsinórral, és azon elsősorban ASP körforgó-műlégy kombinációval dobáltam, addig idén likvidáltam a pótdobot monofilostól. A főzsinór 0,15-ös fonott, amivel süllőzők is. Ez elé rögzítek egy kb. méteres fluorocarbon előkét úgy, hogy annak fége forgókapcsos pergető karabinerben végződik, és egy not-a-knot kapoccsal kezdődik! Mindkét kapocshoz klinch-csomóval erősítettem az előkezsinórt. Így van egy kész előkém, amelyet csak a fonott elé kell rögzítenem az adott not-a-knottal, és pár másodperc alatt levehető, ha csak a fonottra van továbbá szükségem, pl. a sötétség beálltával. A not-a-knot öblébe külön rövid előkén hurokkötéssel rögzítem a legyet is. Alul pedig általában a méltán híres trill, vagy balinos körforgó kelleti magát.


Az este folytatódásaként az elvágó vizet, és környékét dobáltam a kombóval, amikor a szokásosnál kicsit komoylabb ütést érezhettem végre a zsinór másik oldalán. A rugdosások hamar formát öltöttek, méret körüli balin bukkant fel a zsinórvégén! Végre nem a retúr kategória. Néhány kör után tarkón ragadtam őkelmét, aki a trillt támadta meg. Örömmel fényképezgettem a szürkület halát. PIC_2449.JPGAztán le került az előke, és wobblert kötöttem a fonott végére, amit süllőknek szántam. Ők viszont nem értékelték ezt, sőt lehet hogy a közelben sem voltak, mert a felszínen egy darab rablást sem lehetett hallani. Aztán komolyodott a szél, és bekerítettek a már említett viharfelhők. Így szakadt félbe az aznap esti horgászatom.

Egy hét múlva ismét kimentem. Immár sátorral, és hideg sörökkel. Eldöntöttem, kint éjszakázom. Az esti pergetés után kis alvás, aztán pirkadatkor újratöltés. Így is lett. Az este egy kisebb balint adott, szintén légyre. PIC_2464(1).JPGA süllők és harcsák egész éjjel nem jelentkeztek, pedig éjfélig szakadatlanul dobáltam a vizet. Elgondolkodtató, hogy összesen egy, azaz 1 db. süllőrablást hallottam késő éjjel, a parttól messze... Teljesen süket a víz, az okokat antropogén szinten keresném, dehát ez egy másik történet... Negyed 4-kor magamtól ébredtem fel. Az esti süllőző szereléssel olyan fél 5-ig próbálkoztam, amikor megélénkültek a kis balinok. És bár komolyabb balin-rablást egyet sem hallottam, viszont halat szerettem volna fogni mindenképpen. Így átszereltem. Wobbler le, előke fel trillestől-legyestől! Szintén kint éjszakázó kollégám a fogástalanság, és eseménytelenség okán csalódottan elköszönt, és hazaindult. Nem sokkal ezután a semmiből komoly rávágást kaptam, és alig felocsúdva jó rúgásokat éreztem odalentről! Vaskos, formás balin bukott fel a mélyből, majd tett néhány kört, s futott vissza újra. Élvezet volt a fárasztás minden pillanata! Lassan lassan egyre közelebb ért, majd amikor elértem, tarkón fogtam az izmos reggeli látogatót. Nem nagyon szoktam mérni a halaimat, bő másfelesre saccoltam, a jelenlévő ismerősök szerint bő 2 kilós forma. (nem mintha szerintem bármit is számítana...) Örömmel fényképezgettem a reggeli rablót, a csodálatosan szép pirkadati fényekben.

PIC_2478(1).JPG PIC_2481(1).JPG PIC_2494(1).JPG

Aztán szépen lassan elmúltak a rablások. Egy ütést még kaptam, ami nem akadt. PIC_2499.JPGA kövezés belső feléről gyenge spriccelést láttam, gondoltam hogy gyerkőc balin a tettes, de a vadászláztól fűtve meg akartam fogni mindenképpen! Így célzottan a legyet húztam előtte, amit látványosan meg is ütött 2x felszínen, de a horog túl nagy volt neki. Mégis, sokadjára csak ráragadt a küsz-méretű kis fickó! Örültem, mert abszolut tudatosan fogtam meg. Megörökítettem, és gyorsan engedtem is vissza a magát koszosra fickándozó ifjúságot. Még egy kicsit kivártam, élveztem a Dunát, a reggeli fáradtságot, a fogás emlékét, a természetet. Kisvártatva sátrat bontottam,és elindultam az ártéri erdő felé, hogy legközelebb ismét visszatérhessek ide, új reményekkel felvértezve!

     PIC_2475(1).JPG

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mitfogta.blog.hu/api/trackback/id/tr214656934

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.