Mikor még Pécshez kötött a munkám, hetente kellett lejárnom Baranya megyének egy elhagyott szegletébe. Szinte már „isten háta mögött 2 lépéssel”, a Dráva árvízi gátja mentén. Ez a vadregényes hely a Dráva közvetlen közelében található meg Vajszlótól alig 10 km-re, a Duna-Dráva Nemzeti Parkkal közvetlenül határos területen.

 

Ámbár a 45 km-es távolság lehet, hogy rémisztő lehet első hallásra. A tóhoz legkönnyebben Pécsről Görcsöny irányában elindulva juhatunk el. Görcsönybe érve a körforgalomban Vajszló irányában haladjunk tovább. Vajszlóra érve Harkány irányában hajtsunk Baranyahídvég felé. Majd Baranyahídvéget elhagyva a Sámodi kereszteződésnél kanyarodjunk le jobbra és az aszfaltozott úton haladjunk egészen Majláthpusztáig. Itt haladjunk egyenest el a helyi kisbolt mellett majd az utat egészen a tóig.

Sokszor haladtam el a tó mellett vágyakozva, hogy a munka után hátha jut időm egy kis pecára is, de éveknek kellett eltelnie, mire erre is sor került. Ez év júniusának végén kezdtük el szervezni Tibikkel az év hosszabb pecás hétvégéjét. Több kg kukorica, búza és etetőanyag került nagy felindultságunkban beszerzésre, Márk a helyi szervezési feladatokban vette ki részét, míg Stokival az egyéb szükséges hozzávalókról gondoskodtunk. Így július 8-án délután már elindultunk Pécs irányába felmálházva minden, a hosszú hétvégi halfogáshoz szükséges „földi jóval”. Pécsről péntek délután indultunk a tóra, ahová 16:30 körül megérkeztünk. Itt már vártak minket, köszönhetően Márk ismertségének. Míg a tógazda megérkezett, a tó keleti oldalán lévő büfénél töltöttük el az időt. Nem sokkal később a tógazda is megérkezett, és így képet kaphattunk a tó múltjáról és jelenéről. Első pillantásra a Dráva egyik régi holtágának tekinthető a tó, bár a történetét az 1960-as évekig sikerült visszakövetni, mikor még az Állami Gazdaság kacsa és libatenyésztésnél használta fel a tavat. Nem sokkal ezek után került horgászati célű vízkezelésbe. Napjainkban jelentős a ponty, amúr és keszeg mennyiség, és több méretes harcsáról is beszámoltak a helyiek, mindemellett sajnos több éve küzdenek a törpeharcsa állományának szinten tartásával. Mindezen túl a tó jó ragadozó hal állománnyal is rendelkezik: csuka, süllő és balin is megtalálható. A biztató beszámolókat hallgatva mi is reménykedtünk egy szebb fogásban. A napijegy a tavon 1800 Ft ez 2 db nemeshalat és 3 kg egyéb hal elvitelét foglalja magában. Horgászni napkeltétől napnyugtáig lehet, lehetőség van éjszakai horgászatra is a napijegy árának mefgfelelő összegért.
 
A tavon jelentős a vizililiom állomány. Északi és déli végén jobb nádas húzódik. Sokan kifejezetten csónakból horgásznak, de több stég is található, valamint a déli és az északi tórész mentén is találhatóak parton kialakított horgászhelyek. Más haltartó helyek a part mentén csak csónakból horgászhatóak meg. A mellékelt linken nagyon szépen megtekinthető mindez: http://www.360cities.net/image/mailathpuszta-panorama. Azonban a tó aljzatát sok  helyen vastag rétegben fedi az iszap.
A tógazdával zajlott beszélgetésünk után nekiálltunk tanakodni, hová is telepedjünk le. Választásunk a déli tórész nyugati partjára esett. A kölcsönkapott csónakkal Márk és Stoki a kipakolás után nekiálltak az etetések helyének a kialakításához. Hosszabb aljzatfelmérés után a parttól kb. 30-40 m távolságban sikerült velünk szemben két helyet kijelölnünk.
 
 
A beetetés után be is dobtuk szerelékeinket némi halas etetőanyaggal. Közben Márk sem tétlenkedett: egy 7m-es spiccbottal az éjszakára előre készülve több csalihalat is fogott. Attól a szándéktól vezérelve, hogy itt az éjszaka folyamán biztosan kell harcsát fognia. Estére mindezek mellett még Gázs barátunk is megérkezett reménykedve a jó fogás lehetőségében. Így éjszakára már legalább 5 feederbot szereléke pihent az etetésen. Az éjszakánk azonban teljesen eseménytelenül telt el. Mintha a halak enni sem akarnának. Próbálkoztunk többféle csalival is, de egyre sem volt kapás. Szombat délelött egyértelműen az etetésünkön mozgott a vízfelszínén a hal. Kapást azonban egyet sem sikerült kicsikarnunk.
 
Némi tanakodás után 10 óra táján áttelepültünk az északi tórészen a két tórészt elválasztó gát közelébe. Itt sajnos folytatódott a „vesszőfutásunk”. Szemmel láthatóan mozgott a hal, csak enni nem akart. Itt már a ragadozó halakról lemondva Márk is beszállt a pontyozásba. Ő mentette meg a napot az egy darab pontyával.  Mindeközben többször próbálkoztam vízközti úszózással, sikertelenül. A nagy meleg megtette hatását és kissé meggyötörten, kimerülve a hőségtől és vigasztalanúl szombat délután hazaindultunk.
 
A Majláthpusztai tó számos lehetőséget teremthet azon horgászok számára, akik szebb halakat szeretnének zsákmányolni vadregényes környezetben távol a munka „mókuskerekétől”. Ehhez, mint minden esetben jó időben és jó helyen kell lenni. Horgászatunk ideje alatt a helyi öreg horgászok sem fogtak halat. Elmondásuk szerint több helyen is látták, ahogy az amúrok mozogtak a töklevelesben, azonban a csalik mindvégig érintetlenül maradtak. Talán a hirtelen jött közel 40 fokos meleg okolható sikertelenségünkért. Talán máskor még visszatérünk ide egy újabb mérközésre a tóval, hiszen a tóparti büfében kihelyezett képek 10-20 kilós amúrok, 10 kilós pontyok és 20 kiló feletti harcsák kifogásáról tanúskodnak.
 
Írta: Fiszter Balázs

A bejegyzés trackback címe:

https://mitfogta.blog.hu/api/trackback/id/tr713220232

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.