- Szevasz! Na, megindultak már?

- Ááá, semmi. Lent voltunk tegnap is hárman egész délután, és egy kapás nem volt.

- Hmm. Nem értem, az idő jó, a hőmérséklet megfelelő, tavaly ilyenkor már...

- Nem tudom, hol lehetnek idén. Mindegy, próbálkozunk.

 

 

Sajnos ezek voltak a jellemző telefonbeszélgetések a horgásztársakkal az elmúlt hetekben. Természetesen az idei első harcsák jelentkezését vártuk. A hosszúra nyúlt, vissza-visszatérő idei tél elhúzódó várakozásra kényszerített. Sokszor sétáltam le kedvenc tavamhoz az év első három hónapjában pergető bottal a kézben, s legtöbbször a bot használatlanul a kezemben pihent. A jégpáncél kiszámíthatatlanul olvadt fel itt-ott a víz felszínén, majd fagyott vissza néhány óra leforgása alatt. Bár a „fagyos hónapok” is adtak egy-egy süllőt, csukát, visszatarthatatlanul erősödött bennem a vágy az igazi tavaszi napsütés, és a hiányzó melengető nappali órák iránt. Ez persze önmagában minden átlagember sóvárgása a többhónapnyi fagyoskodás elteltével, de „nekünk” más információkkal is szolgál az aranyeső kezdődő virágzása, a víz melegedése, a csíborbogarak megjelenése. Más információkkal, konkrétan az ébredő harcsák reményével. A tavalyi évben korábban kezdődött meg e szép halak kondícionáló időszaka, hiszen március közepe felé már olyan arcát mutatta a tavasz, amely most április elejéig váratott magára. Több hete próbálkoztunk a szürkék megtalálásával, eredmény nélkül. „Bolondok napjára” azonban összekapta magát a természet, és rendkívül szép idővel látott vendégül.

Egy botot természetesen a harcsákra vetettem be a tavalyi bevált helyen, élő csalival. Emellett felszereltem pergető botomat is, hiszen folyamatos kapásokra azért még nem számítottam a márványtestűektől. A délutáni horgászat barátom társaságában jó hangulatban telt, némi védőital elfogyasztása, és a régi történetek szokásos felidézése mellett. Néha-néha elsétáltam a tóparton, kémleltem az ívásra készülő kárászrajokat az átlátszóan tiszta vízben, s kémleltem a víztetőn sütkérező csukákat is, hogy műcsalimmal megkínálhassam őket. Ugyanis valami oknál fogva teljesen felálltak a víztetőre a ragadozók, melyeket szabad szemmel, de polár szemüveggel még jobban lehetett látni. A forgatókönyv egyszerű volt: látott halra horgászom. Megpróbáltam legalább 3-4 méterrel túldobni őket úgy, hogy rájuk merőlegesen jöjjön felém a körforgó villantó, a fejüktől kb. 1-2 méter távolságra. A módszer bevált. Hihetetlen izgalmas, amikor a jól sikerült dobás után a kiszemelt ragadozóhoz közeledik a csali, és az hirtelen kilövell a felszínről egy burvány kíséretében a blinker irányába, majd tizedmásodperc elteltével rándul kezedben a bot!

Természetesen voltak kapástalan időszakok is. A változékony időjáráshoz igazítottam a műcsalik színét, hiszen egyszer ragyogó napsütés, máskor borult felhős idő, vagy zápor váltotta egymást. Ezúttal a körforgó villantók hozták a legjobb eredményt, sötét fényviszonyok mellett a natúr ezüstszínű, napsütésben pedig az aranyszínű, piros pöttyökkel sűrűn díszített. Összesen 5 darab csukát sikerült partra húzni, egy kivételével mindegyik méret fölötti volt. Természetesen valamennyiük visszanyerte szabadságát, főleg, hogy a tavon idén még nem történt meg ívásuk.

 

 

 

 

 

A harcsázó úsztatás sokáig eseménytelenül zajlott, a szerelék gyakori újbóli bevetése, és csali frissítés kivételével. Lassan már vége felé közelített a horgászidő, amikor egy bedobást követően szinte azonnal, határozottan eltűnt a harcsázó úszó! Azonnal felszökött az adrenalinom, hiszen alapvetően ezért jöttem! Kiáltottam cimborámnak, majd odaugrottam a bothoz. Gyors zsinór spanolás után határozott bevágással válaszoltam az érdeklődőnek, s végre megkaptam a rég várt érzést. Azonnal egyértelműen tudtam, szürkeharcsa rugdalózik a zsinór végén. Gyors fárasztás, és hosszú várakozás után végre kezemben tarthattam a fenti képen látható idei elsőt.

Azt figyelembe véve, hogy egész nap ez az egy kapás volt, nem mondanám, hogy megindultak. Viszont ha már a kezemben pózolhattam vele, néhányuk nem is alszik már...

  

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mitfogta.blog.hu/api/trackback/id/tr872804067

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Aco 2011.04.12. 21:08:38

Gratulálok Tibikém!! Össze kéne hozni végre egy közös pecát...

TSK 2011.04.12. 21:25:10

Tibikéim, nemsokára, nemsokára!!!

MárK 2011.04.13. 21:10:19

Kösz Tibikém! Hozzuk össze minél előbb, rég pecáltunk már együtt! Csak menjenek le ezek a szeles hideg napok. A pesti Tibi meg jöjjön haza!