"...hol méz, hol áfonya..."

2010.08.11. 09:46

Az elmúlt másfél hétre kivettem -jól megérdemelt- szabadságomat, ezért több napot is a kökényi horgászatnak szentelhettem. Ezúttal a békés halakat vettem-vettük célba, több alkalommal Balázzsal, s egyszer Miki is csatlakozott. Sajnos Acóval pont elkerültük egymást, de jön még kutyára... Először prózai oknál fogva kezdtem el a növényevők becserkészését, mégpedig, hogy területi engedélyemben limitálva van a megtartható ragadozók száma. Na jó, akkor fogjunk amurt. Azt nagyon szeretem. Aztán, elkezdtem bevásárolni, előkészülni, s végül újra átélni a megunhatatlan izgalmakat. A botvivős kapást, a nyeletőfék visítását. Rájöttem, mennyire szeretek békés halakra is horgászni. Főleg amurra.

Érdekes dolog hobbink, hol ad, hol elvesz. Néha ugrálnék a boldogságtól, de ha olykor 1-1 halat elveszítek, azt mondom magamban, többet ki nem jövök a partra. Mégis mindig újra, és újra kint vagyok. Az elmúlt napok is tartogattak hasonló meglepetéseket. A taktika először az volt, hogy a közeli tereptárgyak, fák lábát etetem, s arra dobálok. Ez többé-kevésbé be szokott jönni. Most is adott néhány pontyot az egyik fűzfa, igaz, az átlagméretből: kb. 1,5-2,5 kilósig. 2 alkalommal akadt amur, egyik sem volt túl nagy. Olyan 2,5-3,5-esek. Az egyik elment, a másik meglett. Mivel rengeteg ponty úgy beugrott a fűzfa alá, hogy az esetek 90 %-ában szakítanom kellett, és elment a hal, változtatnom kellett a stratégián. A picker szereléke helyett 15-ös fonott került fel az orsóra, amely így már jobb bizonyítványt mutatott. A kisebb pontyokat ki tudtam kényszeríteni a fa alól-mellől, ami elment, elment. De nem kellett annyi alkalommal beszakítanom a szereléket. (Hanem bemenni nyakig a  vízbe, mert a fonottat nem tudtam eltépni, vágni kellett...:)  

Balázs mindeközben sima fenekezéssel próbálkozott. Szépen fogott fehérhalat, néhol beakadt 1-1- szebb dévér, kárász. Többször megjött neki is a pontykapás, de egyszer sem jött ki. Sebaj, legözelebb! A pickeren tövig görbítős kapással jelentkezett valaki, ami a botot is vitte volna, ha nem ér oda cimborám időben. Igaz időben, de már elkésve. Csak pillanatra akadt. A következő meg akadóba úszott. 

Időközben megváltoztattam kissé módszeremet magam is, csak az egyik felszerelés ment part elé, a másikat valamivel beljebb helyeztem el, külön etetésen. Az utóbbi 2 napban, valamiért ez jobban működött. Jóval könnyebb is kiszedni a halat messzebbről, mint a fából. Jöttek pontyok szépen innen is. Az átlagméretből általában. Nem kis örömet, aztán ürömöt okozott, amikor a nap vége felé végre beakadt egy nagyon szép, 7-8-as körüli amur. Végre. De nem segíthettem partra, ahogy tartottam, egyszerően elengedett a kötés. Valószínűleg kicsúszott a horog füléből, az illesztésnél. Nem tudom pontosan a mai napig sem, hogy mi lehetett a hiba, de fájdalmasan búcsút intett. Eddig ő lett volna a szezon hala. Eszembe is jutott Gázs. Az a sosem felejthető kovácsszénájai pillanat, amikor farkasszemet nézett a már félig kifárasztott, hasonlóan gyönyörű méretű hallal. Amely néma megmerevedés után olyan erővel robbant vissza a mélybe, hogy csak utólag fogtuk fel a történteket. Szakított. Másnap megismétlődött velem az amur esete, igaz, valamivel kisebb társával. Szintén banális módon ment el a hal, még a parttól távolabb: a fűzott kukorica közepére fúrt lyukon ment át a horog valahogyan, és mivel nem használok nagy horgokat, nem akadhatott jól. Hát, közelebb kerültem ismét a szív-és érrendszeri megbetegedésekhez. Hosszú ideig cifra káromkodásomat élvezhették társaim, dehát ez van. Benne, abban a bizonyos pakliban. 

A vígasz viszont utána nem sokkal, a nappali horgászat utolsó perceiben megérkezett. Ötös, gyönyörűen egészséges tükrös személyében. Fotózás, és menjen csak vissza mielőbb. 1-2 nap pihenés után ismét lenn voltunk. Miki feedere többször tövig hajlott, 3 ponty volt a nap eredménye részéről, mindegyik az átlagméretből. Balázs is hasonló mutatókkal bírt, de csak a kapás számát illetően. Egyik sem jött ki. 

Érdekes figurát bemutatva, egyszer hanyatt fekve vágott be, máskor a bot indult el, s késő volt már az eredményes akasztáshoz.  

Jómagam elkaptam egy 3,5-ös amurt, néhány átlagpontyot, és a nap végére ismét egy nagyon szép, egészséges 5-ös tükröst. 

Van még 1-2 napom a szabadságból, s néhány hétvége a nyárból. Remélem, várnak még (pozitív kimenetelű) izgalmak!

A bejegyzés trackback címe:

https://mitfogta.blog.hu/api/trackback/id/tr242214048

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.