"Vanília Égbolt"

2010.06.26. 14:03

Tegnap ismét kimentünk éjszakaira Balázzsal, aki most már szokás kísérőmmé kezd válni a kökényi horgászatok során. Korán, még délután kiértünk, mert hát csalihalat kell fogni éjjelre. Természetesen ragadozók vannak a célkeresztben. Light pickerrel, hagyományos feeder-kosaras szerelékkel kárászozom, (vagyis csak kárászoznék, mert nem jön az egész tavon, nem tudjuk miért) mellette spicc bot. Sokáig semmi, csak szél. Lóg az eső lába is. Nem baj, lényeg hogy kint vagyunk. A szélfogó sátor felállítása után azonnal pattan az első sör, így nyugodtan gyönyörködünk az ismerős tájban.

Egy hete este betli volt, - gondolom a szokatlan időjárás miatt - egyáltalán nem volt kapás, ráadásul a temérdek eső után annyi szúnyog volt a lapos part sűrű nádasa mellett, hogy fel kellett adnunk a küzdelmet. Pedig aki ismer, tudja, hogy ilyen ritkán fordul elő. A hihetetlen mennyiségű vérszívóval azonban nem tudtunk mit kezdeni... Na, de "elhessegetve" a kellemetlen emlékeket, ma már más a helyzet. Elég jól működik a szúnyogriasztó spray.

A pickeren sokáig semmi, egy beszakadást kivéve. Törpék rángatják a rezgőspiccet, de bevágható kapás nincs. A kishal fogásis nehezen indul be, felváltva próbálkozunk. A sör és a spiccbot cserélődik folyamatosan a kezünkben. Először csak 1-2 sügér érdeklődik, aztán beugrik 3 szélhajtó küsz is. Sőt, 2 szép bodorka, s a szürkület közeledtével egy szép dévér is gazdagítja a csalihalak palettáját. A többieknek még kishal sem jön, egyet el is kunyerál egy ismerős arc.        

 

Mögöttünk egyszer csak ágak recsegése töri meg a csendet. A lombok magasságából jön a zaj, majd egy mókus huppan a földre, néhány törött ág társaságában. Kicsit megpihen, aztán odébb áll. Hmm. Mókusok az égből...
Fél 8 - 8 körül jár az idő, amikor a pickeren végre jó kapás. Nem az a határozott, egyből tövig hajlítós fajta, hanem kettő lomha bólintás. Először úgy gondolom, kárász. Bevágok. Érzem megvan. Kisebb pontyra, aztán jobb kárászra tippelek, de valami mégis furcsa. Igen, ez az az ellenállás, amit sokszor amurok produkálnak. Megpillantom, tényleg amur. A partig különösebb ellenállás nélkül jön kissé oldalogva, aztán persze robban a víz. Meg a szívem is dobban, mert ha már békés hal, akkor az amur legyen. Nagyon szeretem őket, annek ellenére, hogy inkább ragadozókra horgászom. 10-15 percig eltart a fárasztás a tövig hajló pickerrel. Bár akadós és nádas a terep, nem akarom erőltetni. legalább 8-10 alkalommal visszatör a mélybe. Ahogy meglátja a szákot, persze újra visszaugrik, 4-5 kirohanással. Aztán szépen felfekszik a vízre, s csusszan a szákba. Utóbb kiderül: 3,5 kilós. Nagyon örülök neki, élmény volt a light pickerrel megfogni. Csaliként több mindent próbáltam, mert hát kárászt szerettem volna elsősorban fogni. Pellet, száraz kukorica, konzerves, csonti, ezek kombinációja... Végül a nyerő csali (az amurra) a hajszálelőkére fűzött alul egy száraz kukorica, fölötte egy szem konzerves, plusz pufi jött be. 
A fárasztás során valahogy összszedtem egy olyan szerelék-tákolmányt, amilyet még soha nem láttam: kis(kb. 5 centis) wobbler kb. 40-es monofil előkén, annak hurka egy nyitható KULCSKARIKÁBA (!) akasztva, amelyikből egy másik hurokcsomó oldalog ellentétes irányba. Hát, nem mindennapi karabiner, érdekes fejlesztés...
 
Na, de itt van már az este, koncentráljunk hát arra, amiért jöttünk! Egy süllőző szerelék repül befelé élő kis bodorkával az egyik irányba, a másikba harcsázó szerelék dévérrel. (Ez sajnos nem kapott szerepet az éjjel során.)
 
Leszállt az este. Vacsora, kávé, sörözés, beszélgetés. Majd kapás a süllőzőn. Otthagyja. A szél felélénkül, az eső is nagyon gyengén, de egyszer elered, ezért úgy döntök, illatozó halszeletre váltok az élő kishal helyett. Hátha elviszi az áramló víz a belsőségek szagát a környéken, és ide vonz néhány tüskéshátút. Éjfél - fél 1 körül ismét kapás, kivárok, bavágás, és ez már meg van! Kiló forma süllő. Megszaporodnak a kapások, több is jön, de mivel nem akarom hogy mélyre nyeljék és elpusztuljanak a halak, sokszor idő előtt bevágok. Eredménye, hogy nincs eredmény. Nem baj, ennyit megér. Aztán kapok egy szakaszos, de határozott húzást. Beemelek, magvan! 80 dekakörüli süllőt emelek partra. Amennyire tudom, kíméletesen megszabadítom a horogtól. Rövid úsztatás -levegőztetés után, szerencsére el úszik a mélység felé. 
 
 
 
 
 
 
 

 

 

Még 1-2 kapás, (amit átengedtem Balázsnak hogy gyakorolja a süllőzést, de ezt a szerelékem bánta) majd megérkezik a hajnal.

Nagyon érdekes fényekben úszik az égbolt. Éjjel telihold vold, de a folyamatos felhőzöttség miatt csak háttérfényt érzékeltünk a felhők mögül. Másik irányból a város éjszakai fényei verődtek vissza az összefüggő felhőszőnyegekről. A kettős jelenség összeolvadása eredményeként reggel olyan látvány fogad, amihez hasonlót a "Vanília Égbolt" című filmben láttam.

Már világos van amikor az utolsó kapás érkezik, az előzőhöz hasonló süllő a tettes. Szépen, szájszélbe akadt a horog, így gyors szabadítás után sietősen visszahelyezem a vízbe. Életerősen távozik.

Más már nem történt, azon kívül, hogy mikor ki akatram húzni a harcsázót, megcsúztam, és majdnem akkorát zakóztam, mint múltkor Gázs, Szénáján. Megittuk az utolsó korty kávét, és indultunk haza. Ismét egy élményekkel teli horgászat áll a hátunk mögött. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mitfogta.blog.hu/api/trackback/id/tr42111521

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.