Hal(fej) preparálás

2010.01.16. 22:25

Kedves Tibik, kedves Vendégek! Ezúton szeretnék bemutatni Nektek egy hal-halfej tartósítási módszert. Ebben az esetben konkrétan trófea-készítési módszerről beszélek, amely véleményem szerint a legolcsóbb, és leg egyszerűbben kivitelezhető megoldás arra, hogy egy számunkra kedves fogáshoz tárgyi emlék is köthessen. Bizonyára sokatok számára ismert már a téma, ha valakinek viszont hasznos, esetleg új információkkal szolgálhatok, annak örülök. Ez mellett úgy gondolom, a Mi kis oldalunk is megérdemel egy preparálásról szóló fejezetet, a többi népszerű horgászattal foglalkozó portálhoz hasonlóan!
 
 
Az illusztrációkat látva ne lepődjetek meg. Mivel jó magam nem készítettem még fotókat a preparálási folyamatról, és más oldalak/emberek képeit felhasználni szintén nem állt szándékomban (úgyis sok kép van fent a neten a témában), úgy döntöttem ezúttal elrugaszkodom a hagyományostól, és rajzolgatok kicsit hogy saját képeimmel mutathassam be a leírtakat.
 
Fontos megjegyeznek még így az elején, írásom célja nem az, hogy bárkit is végeláthatatlan preparálás-sorozatra buzdítsak, hiszen ez kivédhetetlenül a hal elpusztításával jár. Sok esetben egy szép fogási emlék megörökítéséhez bőven elég egy fényképező, sőt, most már telefonjainkkal is kiváló minőségű képeket és videókat készíthetünk. Ezeket visszanézve még talán nagyobb boldogság tölt el, ha képünkön az élő halat látjuk kezünkben tartva; és a tudat, hogy a C&R-t alkalmazva nem fosztottuk meg életétől, hanem talán ma is ott úszkál valahol a vízben.
 
Persze sok esetben az ember szívesen viszi haza az elejtett szebb halakat is. És ha már konyha asztalra kerül egy igen szép példány amely fogásához jó emlékek is kötnek, meg-megfordul a gondolat a horgász fejekben, hogy de szép is lenne örökre maradandóvá tenni a gyönyörű pl. csuka fejet a maga kb. 900 megtermett fogával, határozott arcéleivel, tiszteletet parancsoló tekintetével... És ebben talán nincs is kivetnivaló, hiszen a horgászt eredendően az ősi vadászösztön hajtja, a kiszemelt állat elejtésének reménye.
 
Kellékek (használati sorrendben):
 
-   Hal :)
-   1 db. nagy műanyagvödör
-   Újságpapír
-   Sok só (5 kiló feletti hal trófeája esetén legalább 7-8 kilótól fölfelé, a méretektől függően) – a lehető legolcsóbb, 20-30 ft/kg-os konyhasó is tökéletesen megfelelő
-   10-20 cm hosszú egyenes bot
-   Használt fogkefe
-   Lakk, ecset
-   Türelem :)
 
     1. Ragadozók esetében a helyes előkészítés már a vízparton megkezdődik. Fontos, hogy a kifogott halat ne közvetlenül az állcsontja alatt helyezzük szájbilincsre, hiszen ezzel egy óriási lyukat ütünk az állán, amely bizony mindörökre ott is fog maradni. Nem a legszebb, ha kipreparált állapotban egy nagy lyuk tátong a csuka nyelve mellett. Tehát legjobb a kopoltyúnyílásainál szájbilincsre helyezni a halat, vigyázva, hogy ne sértsük meg egyik leg vérzékenyebb szervét. (Ha mégis állcsont alatt szúrtuk át, egy kicsi, formára vágott átlátszó műanyag lemez felhelyezésével, és lakk általi odaragasztásával, majd bevonásával utólag eltüntethető a lyuk, de ez persze plusz munkát, és plusz kézügyességet igényel.)
 
     2.  Kerüljük a koponyára való ütést, hiszen ez egyrészt felsérti a hal fejét, mely kipreparált állapotban is meglátszódhat. Főleg, hogy termetesebb ragadozók esetében már olyan kemény koponyacsontozatról beszélhetünk, ahol egy ütéssel aligha szenderíthetjük végső álomba halunkat. A hal megfulladását kivárni szintén nem humánus, inkább alkalmazzuk a gyors, és határozott „leszúrás” módszerét.
 
     3. Az élettelen hal fejét én a koponyacsont és a kopoltyúlemezek mögött szoktam leválasztani, úgy, hogy a melluszonyokat még hozzá veszem (2.). Sokan ezt már kihagyják, és közvetlenül a kopoltyúlemezek mögött választják le a koponyát. Mindenki tegye úgy, ahogy neki jobban tetszik.
 
    4. Ismét ízlés kérdése, hogy valaki eltávolítja a fejből a kopoltyúfonalakat, vagy nem. A szemet is eltávolíthatjuk, de én mindig a megtartása mellett szavazok, hiszen a preparálást nem befolyásolja, ellenben "lelket" ad a kipreparált fejnek, sokkal életszerűbb lesz tőle halunk tekintete.
 
     5. A hal száját nyissuk, és peckeljük ki egy megfelelő hosszúságú bottal, vagy bármilyen vékony, de merev műanyagcsővel, náddal stb. Helyezzük függőleges állapotba a fejet. Fontos, hogy ne feszítsük túlzottan ki a hal száját, hiszen így torz, természetellenes, erőltetett képet fogunk kapni. Kissé húzzuk szét, és kitámasszuk ki a kopoltyúlemezeket is.
 
    6. Fogjunk egy nagy műanyagvödröt, amiben a fej -az uszonyokkal együtt- kényelmesen elfér. Tegyünk az aljára néhány összehajtott újságpapírt, majd egy 2-3-4 ujjnyi só réteget. Ez lesz az ágy, amibe bele állítjuk a fejet, mely azért is fontos, mert itt található a fejen a legtöbb hús. Ügyeljük a függőleges állapot megtartására. Amilyen formában helyezzük bele így, még lágy állapotában a fejet a vödörbe, olyan formában fog az megmaradni a későbbiekben!
 
    7. A fejet tartsuk egyik kezünkkel, ügyelve a függőlegességre, a másikkal töltsük fel sóval, először a szájat, teljesen tele. Ekkor már nagyjából megáll magától is a fej. Óvatosan tartsuk tovább, és töltsük fel a körülötte lévő üres helyeket is a vödörben. Tulajdonképpen teljesen el kell temetnünk a fejet. Ha körbe feltöltöttük, a tetejét is teljesen fedjük el, úgy, hogy a pofa legmagasabb peremén is legyen legalább egy ujjnyi só réteg! Ha bele láthatnánk a vödör mélyébe, a képen látható pozícióban nézhetnénk -ez esetben csukánkat- a vödör, és só-ágy mélyén.
 
     8. Ettől kezdve indul a várakozás. A só szépen kiszívja a nedves területeket, s a levegősebb részeken (tető) kikristályosodva megkeményedik. A szikkadási idő szerintem néhány nap. Olvastam már olyat is, hogy valaki 2-3 hónapig tartja sóban a hal fejet, máshol csak 2-3 napig, én azt javaslom, 2 (esetleg 3) hetet várjunk. Látni fogjuk, ahogy a legfelső só réteg egy kb. 0,5 cm-es héjban megkeményszik. Esetleg néhány lyukat szúrhatunk a szájban lévő só oszlopba, így könnyebben levegőzik a vödör.
 
9.       2-3 hét elteltével kellően ki lesz száradva trófeánk, ekkor lapáttal, kanállal szedjük le róla a megkeményedett darabokat, majd öntsük ki a vödörből az összes sót. A fejet tisztítsuk meg a rajta ragadt sótól egyaránt. Egy használt fogkefével tökéletesen eltávolíthatunk minden lerakodott só darabot a szájüreg legmélyéből, és a fogak közül is. Mártogassuk vízbe fogkafénket (múltjára emlékeztetve), ha a só durvábban ráragadt egy-két helyen a fejre, s távolítsuk el ezeket a kis darabokat is! Óvatosan, nedves fogkefével áttisztíthatjuk az egész fejet.
 
10.   Várjuk meg, míg megszárad a kissé benedvesített fej (nyitott ablaknál, ha lehet külön szobában csukott ajtónál, mert nem éppen kacsasült illata fog áradni a halból...)
 
11.   A száradást követően lakkozhatjuk is. Mindenhol, kívül belül vigyünk fel egy réteg lakkot, majd 24 óra száradási idő után még egyet. Lényegtelen hogy fújva, vagy ecsettel, de én talán utóbbira szavazok. 1-2 nap végleges kiszáradás után kész a trófeánk!
 
12.   Már csak egy szép hátlapot kell beszereznünk valahonnan (szerintem legszebb a fej méreteihez illő haránt vágott ovális fatörzs), melyre felilleszthetjük a koponyát, esetleg alá a hal kipreparált farkát, uszonyait, címkézve a hal fajtájával, fogási idejével, súly-adataival. Itt jegyezném meg, hogy nem csak ragadozó fejet preparálhatunk ki, hanem pl. farokuszonyt, vagy hátuszonyt is, ami szintén gyönyörű szép átlátszó, mutatós és különleges lesz, ha rendesen megtisztítjuk a lsótól a lakkozás előtt. Sőt, a mai trenddel ellentétben nem csak a ragadozók, de bármely hal feje és egész teste egyaránt tartósítható!
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
  
 
 
Néhány kép a legutóbbi csukámról, hogy a képek is beszéljenek:
 
 
 
 
 
 
 
 

 

 

 

 

 

A pici Team Esko szinte elvész az óriási pofában...

Farokúszó preparálva.Akárcsak az igazi!

 

 

 

 

 

 

 

 

Jó munkát mindenkinek! :)

Márk

A bejegyzés trackback címe:

https://mitfogta.blog.hu/api/trackback/id/tr421678140

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TSK 2010.01.18. 08:47:24

Ügye svagy tibikém, főleg, hogy már láttam is az eredményt... Azért a kész trófeáról tegyél bele pár fotót légyszi, majd ha fán lesz, de előtte is érdemes.

MárK 2010.01.18. 12:24:55

@TSK: Itt van néhány fénykép is Tibik! :)

TSK 2010.01.18. 14:19:36

@MárK: Király, na így már tökéletes a cikk.. tündér tibcsim

MárK 2010.01.18. 15:09:49

@TSK: Tudom Tibikém,tudom... :)))))))

MárK 2010.01.21. 09:32:40

annyit még hozzá kell tennem, hogy a 2. és 3. fényképen a rövidülés miatt arányaiban nagyobbnak látszik a kitátott száj, a teljes trófea méreteihez képest. Reális képet az utolsó előtti, oldalnézetű fotó ad!

hzizi · http://halesmas.blog.hu/ 2010.01.21. 10:48:34

nagyon jó leírás, gratula!
én só helyett 10% formalinba tettem 2-3 hétre, atöbbi ugyanúgy...
itt látszik is pár trófea, bár nem túl közelről:

halesmas.blog.hu/2009/06/14/vakacio_2042

MárK 2010.01.21. 17:15:54

Köszi! Hallottam már én is a formalinos tartósításról, de még nem próbáltam. Honnan szerzed be általában az anyagot és kb. milyen árban van?
(szépek a trófeáid, és különösen tetszenek a hátlapnak használt faanyagok!)

hzizi · http://halesmas.blog.hu/ 2010.01.25. 08:53:52

@MárK: Formalin gyógyszertárban kapható, párszáz forint.
A hátlapok beszerzés nem egyszerű...

tibi94 2012.04.06. 13:10:16

milyen lakkot lehet hasznalni a kiszaritas utan? a trofea szepitesehez?

MárK 2012.04.07. 10:00:29

@tibi94: Teljesen mindegy, csak színtelen legyen! A legolcsóbb is tökéletesen megfelelő.