Hullócsillagok alatt...

2009.09.02. 16:05

Augusztus 12-én több megbeszélés, és elhalasztás után végre eljutottam egy közös éjszakai horgászatra Domina Péter barátommal, aki volt földrajzos csoporttársam, és egyben a szigetvári kántor. Az este érdekességének többek közt az is ígérkezett, hogy a Föld felett elhaladó Perseida meteorraj legerősebb hullását erre az éjszakára ígérték, így reményeink szerint emlékezetes estének nézhettünk elébe. Petya általában nem horgászik, csak társaságként van jelen. Ez most is így volt. Választásunk a Görcsönyi tóra esett. A döntés egy pillanat eredménye volt, miután a tó honlapját fürkészve megakadt a szemem az „augusztus 1-én nagyméretű afrikai harcsa-telepítés” kiíráson. Főleg ragadozó halakat kedvelő horgász lévén néhány napja ruháztam be egy harcsás felszerelésbe, melyet reményeim szerint így alkalmam adódhat majd először élesben is kipróbálni. Így is lett…
 
A görcsönyi tavon még nem jártunk, így megbeszéltük, hogy a falu templománál találkozunk este 7-kor, és együtt keressük meg azt. Kántor-úr az alaphangot megadva óriási vigyorral és cigivel a szájában, valami mulatós-féle zenét hallgatva állt be mellém a templom elé. Míg vártam rá, egy helyi lakost már megkérdeztem merre menjünk, így a szokásos köszöntések után el is indultunk.
 
A tó első pillantásra nagyon megtetszett. Mind a természeti környezet, mind a halőr szívélyes, ugyanakkor a szabályokat határozottan ismertető fogadtatása. Az éjszakai jegy megváltása után, amint elindultunk megjegyeztem: „Petykó, akármi is lesz az éjjel, ide még visszatérünk”. A tó nyugati oldalának közepe táján cövekeltünk le egy stégre, s a kipakolás után azonnal elkezdtem a csalihal-fogást, kevés sikerrel. Kb. fél óra alatt egy darab vörösszárnyút sikerült összekukázni, ami a későbbiekben kevésnek is bizonyult. Mivel ismeretlen volt számomra a víz, nagyobb pontyok, esetleg amúrok reményében előkészültem a békéshalakra is. A számtalanszor jól bevált, otthon főzött kukoricával beetettem a stég bal oldalán, s rádobtam.  Jobbra a nád elé a harcsás szerelék került úszóval, azon kukac-halszelet kombinációval. Mindez nyolc körül, napnyugta táján történt.
 
Fél tízkor jött az első kapás, a pontyos szereléken. Szép kapás, egyértelmű húzással. A bevágás után vagy 15 méteres oldalazás egyértelművé tette hogy ponttyal, nem is olyan kicsivel van dolgom. Merítés előtt a stég lábára csavarta a damilt pajtásunk, így egy pillanatra meghűlt bennem a vér. Petya a stég oldalán készült szákolni, amikor leállítottam, hiszen én a stég elején fárasztottam. Átfutott agyamon a Szénájai horgászat, amikor ez a bot egyszer már a vízben landolt, és most is könnyen ez következhetett volna be; ha ő a megszákolt halat oldalt kiemeli, elöl repül a felszerelésem. Így visszatereltem a potykát a helyes irányba, és miután a damil elengedte a stéglábat, megszákoltunk. Szép, 3,5-4 körüli pikkelyes volt. Rövid tanakodás után úgy döntöttünk visszaengedjük, hiszen elsősorban horgászni jöttünk ki egész éjjelre, és bíztunk a későbbi kapásokban. Az is egyértelmű volt, hogy inkább a bajszosokat részesítenénk előnyben, ha jönnének. Visszaeresztés után a sokadik, most „örömcigi” következett, a hangulat pedig fokozódott. Mintha hatni kezdett volna a kb. 20 doboz alkoholmentes sör, amit Petya éjjelre hozott… Ehhez adódott az a fekete, keserű termoszos ital, amit barátom kv-nak, én másnak neveztem. Na de legalább nem álmosodtunk el! Ismét másfél órát kellett várni a következő kapásra, ami ezúttal a rablóson jelentkezett! Tipikus afrikais húzás, a kapásjelző agresszív fel-le mozgása, majd bothoz feszülése. Adrenalin szintem az egekben, hiszen az új felszerelésen a kapás. A botot óvatosan kézbe véve egy picit még kivártam, hogy meggyőződjem, folyamatos a húzás. Így is volt. Az erőteljes bevágást komoly húzások követték, de a harcsás felszereléssel egyértelműen irányíthattam a rövid fárasztást. Az eredmény egy olyan 5-ös afrikai volt. Örömömben azt se tudtam mit tegyek. A horog tökéletesen akadt, a szerelék remekül dolgozott. A haresz szájbilincsre került, a csali pedig ugyanabban a felállásban vissza a vízbe. Nem éreztem tökéletesnek a landolás helyét, így visszacsévéltem a szereléket. Nem is volt jó. Sajnos a kishal darab már nem volt rajta, így egyetlen bodorkánk harmadik, utolsó darabját raktam fel. Petya többszöri nekifutásra kísérelte meg az éjszakai spiccbotos csalihalfogást, a szokásos zéró sikerrel. Mintegy negyed-fél óra telhetett el, és máris újabb kapás a harcsáson. Ezúttal gyors, „bothozvágós” kapás, ami csak egy pillanatra akadt meg, azután megkönnyebbült a szerelék. Akkora körül lehetett, mint az előző. Mivel csalihalunk már nem volt, eszembe jutott egy régi harcsás csali, a béka! Petya a sötétben valahonnan előkerített egy döglött kecskebékát, melyet mély undorral feldarabolva és azzal csalizva új reményekkel dobtam be a szereléket. Mindhiába. Úgy látszik, ezt itt nem szeretik a harcsák, vagy legalább is az afrikaiak nem.
 
Egyetlen kapás volt még éjjel fél négy körül, a békés halason egy 3-as körüli pikkelyes, melynek Petya vágott be, és együtt fárasztottuk ki. Reggel az afrikaiak a stégünk körül 2-3 méterre forgolódtak, de a közvetlen mellettük felkínált békás csali nem érdekelte őket. Így elkezdtünk összepakolni. Az éjjel látott több hullócsillag érdekessége mellett a kapások izgalma, a tó éjszakai csendje, és a jó beszélgetések emlékével kissé fáradtan indultunk hazafelé. Az autóban már csak egy mondat járt a fejemben: „akármi is lesz az éjjel, ide még visszatérünk”!      

A bejegyzés trackback címe:

https://mitfogta.blog.hu/api/trackback/id/tr841355589

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.